Jó pár évvel ezelőtt, 2004-ben néhány lelkes ember megálmodta és lerakta az alapjait e színes gasztronómiai és kulturális eseménynek, mely napjainkra az év legnagyobb eseményévé nőtte ki magát városunk életében. Mi több, Nyugat-Dunántúl egyik legrangosabb rendezvénye, melynek fontos részét képezi a főzőverseny, ahol két kategóriában lehet indulni. Az egyik, a dödölle kategória, a másik a tájjellegű + desszert kategória.
Varázskonyha csapatunk mindkét kategóriába nevezett, így kezdetét vette a lázas készülődés. Sem csapatom tagjainak, sem nekem nem volt semmilyen tapasztalatom, még látogatóként sem voltunk a korábbi dödölle fesztiválokon, ezért saját elképzelésünkre hagyatkozhattunk csak, illetve a verseny szabályait figyelembe véve kezdtünk bele a feladatba.
A verseny napján szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a többi versenyző mennyivel tapasztaltabb nálunk, de akkor már nem volt visszaút, beleadtuk a szívünket, a lelkünket, na meg a főzőtudományunkat. Az ételeket részben a helyszínen készítettük, részben pedig ott fejeztük be, amit már előkészítettünk. Nem kis feladat, a körülmények ismeretében, hiszen nem egy jól felszerelt konyhában, hanem az utcára kitelepülve kell a legjobbat kihozni a lehetőségekből.
Az öt fős, mesterszakácsokból álló szakértő zsűri - melynek tagjait a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Hagyományőrző Szekciója delegálja - különböző szempontok szerint, pontozással értékeli az előre meghatározott időre elkészített ételeket. A csapatok az elért pontok alapján, egy minimum szint elérése után, bronz, ezüst, arany minősítést szerezhetnek. A legtöbb pontot elért étel az abszolút győztes. A zsűri munkájában a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke, Krivács András, elnökhelyettese Ambrus György is részt vett. Továbbá Várhelyi Miklós, Venesz - díjas és aranysapkás mesterszakács nyitotta meg a főzőversenyt.
Gyorsan eljött az idő, hogy a dödölle kategóriában a zsűri elé vigyük a frissen elkészített ételt, ami kukoricás dödölle volt, lilahagymás saját készítésű házi sajttal, kacsatepertővel, pirított hagymakarikákkal, házi tejföllel. Hamarosan vinnünk kellett a tájjellegű ételünket, ami göcseji gombás tokány volt zsemlegombóccal. Ezután volt kétórányi szünetünk, mialatt kényelmesen el tudtuk készíteni a desszertet, aludttejes prószát kínáltunk saját házi készítésű banános eperlekvárral. A versenyt teljesítettük, fellélegeztünk, amit tudtunk megtettünk, vártuk az eredményhirdetést abban a tudatban, hogy először vagyunk itt, tőlünk sokkal tapasztaltabbakkal, felkészültebbekkel álltunk ki versenyezni.
Az igazi meglepetés még hátra volt! Mindkét kategóriában ARANY fokozatot szereztünk!! Közben eltelt egy hét, még mindig alig hiszem, szerencsére itt vannak az oklevelek, mint kézzel fogható bizonyítékok! Az összefogás, a csapatmunka ereje újra meggyőzött bennünket, hogy érdemes vállalkozni nehezen elérhető feladatokra is.
{phocagallery view=category|categoryid=18|limitstart=0|limitcount=5|pluginlink=1|imageordering=9}
