Mivel a következő alkalommal a francia konyhával ismerkedünk, egy rövid ismertetőt állítottunk össze pár jellegzetességéről, a teljesség igénye nélkül.

A francia konyha alapvetően a római kori, valamint az olasz sütési-főzési módszereket vette át és fejlesztette tovább az uralkodói osztály igényei szerint. Ebben a tevékenységben különösen XIV. Lajos főudvarmestere, Béchamel márki jeleskedett olyannyira, hogy mára már a francia lett a gasztronómia nyelve. Miután a XVI. századi francia konyhát a mértéktelen pazarlás jellemezte, a kor előrehaladtával szükségessé vált a reformáció. A modern francia konyha megszületése felé az első lépést, I. Miklós orosz cár konyhamestere, Antoine Careme tette, aki az akkori francia külügyminiszter szakácsa is volt. Őt követte Urban Dubois és Emile Bernard, akik „A klasszikus konyha” című művűkben megfogalmazták mindazt, ami maga a szakácsművészet: az ízek fontossága, az ételek élvezhetősége, a tálak és ételek tetszetőségének jelentősége. Az ő munkásságukat folytatta August Escoffier, aki nemcsak új ételeket alkotott, de a tálalás művészetét is magasságokba emelte, különböző nemzetek ételeit ötvözte a francia konyha sajátosságaival.

A francia konyha egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy ételei vajjal vagy növényi zsíradékkal készülnek, ezáltal könnyen emészthetőek. Fűszereket csak mértékkel használnak, lehetőleg friss állapotban: pl: kakukkfű, tárkony, bazsalikom, petrezselyemzöld. Kedvelik még a babérlevelet, gyömbért, szerecsendiót, fahéjat, borsot.

Konyhájuk másik jellemző tulajdonsága a változatosság. Előszeretettel fogyasztanak tengeri és édesvízi halakat, csigákat, kagylót, osztrigát különféle mártásokkal. Fontos megemlítenünk, hogy a francia konyha adta a világ hideg és meleg alapmártásainak jelentős részét.

A franciák igen sokféle levest készítenek, zöldségleveseket, krém- és gyümölcsleveseket, húsleveseket, de talán a leghíresebbek a francia hagymaleves, a kagyló- és a homárleves.

A húsok közül elsősorban marhahúst fogyasztanak, de számos módját ismerik a borjú, az ürü- és bárányhús elkészítésének is. A sertéshúsból készült ételek ritkábban szerepelnek az étlapon, ellenben a szárnyasok és a vadhúsok nagyon kedveltek.

A franciák az étkezés befejezőjének a sajtot tekintik. Franciaországban mintegy 300 féle sajtot készítenek. Az étkezések végén általában 3 féle sajtot találunk az asztalon, melyhez kísérőként borsot, vajat, sót, almát, körtét, diót tálalnak és természetesen a sajtokkal tökéletesen harmonizáló bort.

Franciaország a jó bor hazája, amelyek az ország különböző vidékeiről származnak. Ezért nem meglepő, hogy sok étel készítésénél használnak bort vagy borpárlatot, amely a pástétomok készítéséhez elengedhetetlen.

A franciák ételeik sűrítéséhez burgonyalisztet használnak, rántást ritkán alkalmaznak. A csőben sütés is francia készítési mód, de konyhatechnikájukban számos más eljárás is van, amely mind azt bizonyítja, hogy az európai konyhaművészet alakulásában igen nagy szerepet játszott a francia konyha. Franciaországban – több nemzethez hasonlóan – tájegységenként változnak a fogások: híres az elzászi, a provence-i, a bretagne-i konyha, de Lyon és Marseille sem szégyenkezhet.